Anenym

Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem,
A szíved melegét tedd el nekem,
Én majd a szemed fényét őrizem.

Szedd össze mindazt, ami megmarad,
Csak lassan égesd el a vágyakat,
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem,
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem.

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
Ne várd a májust, kedvesem,
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
S ha fázol, bújj az ágyba velem.

Szelíd legyél, derűs és hallgatag,
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak,
Legyél folyó, s ha támad majd a tél,
Páncélod lesz kemény és hófehér.

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
Ne várd a májust, kedvesem,
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
S ha fázol, bújj az ágyba velem.

Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.

Száll a hét.
Pénteken este megdörren a gép.
A csönd oda, mint a bomba, robban szét.
Bolydul a város, zsúfolt minden bár.
Dől a zene és elkezdődik a bál.

Áll az idõ
és esküszöm én, hogy meg sem fejthető,
Hol rejtőzött eddig ennyi nő
és hirtelen most, hogy került elő.
Boszorkányrepülés.
Nem is kérdezem, mit látsz.
Előttünk vonul el. Nagy szeánsz
Boszorkányrepülés. 
Gonosz csapda minden tánc.
Ne énrám vigyázz, de ha elkapnak,
ígérd meg, hogy bosszút állsz.

Mennyi vadász
rajzik elő, és áldozatra vár.
Mindenki préda, akit megkíván 
és vérezni hagyja, ha újabbat talál.
Boszorkányrepülés.
Nem is kérdezem, mit látsz.
Előttünk vonul el. Nagy szeánsz.
Boszorkányrepülés.
Gonosz csapda minden tánc.
Ne énrám vigyázz, de ha elkapnak, ígérd meg, hogy bosszút állsz.
Boszorkányrepülés.
Nem is kérdezem, mit látsz.
Előttünk vonul el. Nagy szeánsz.
Gonosz csapda minden tánc.
Ne énrám vigyázz,
de ha elkapnak, ígérd meg, hogy bosszút állsz.
Boszorkányrepülés.
Hogyha visz bármelyikük,
Ugye jót nem vársz?

A csókod elvesztettem,
A tegnap sincs meg már.
Az érintésed megkövül,
Az emlék most is fáj.
Az estét oly rossz várni,
A magány túl nehéz.
A vágy úgy ég még bennem, 
Úgy sír bennem, hogy hozzám érj.

Már elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál.

Én még ma sem értem,
Mért volt ó, ez így?
Kinek jó a rossz, a szenvedés?
Kinek jó a gyötrő kín?
Talán volt sok-sok hibám,
Most sírok az álmokért,
Hisz elhagyott az Istenem, ő sincs már velem,
Másra vár.

Már elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál.

Megérint egy emlék, újra lelkemhez ér,
Hol a fájdalmam hagytam,
Most is ott ég benn a láng,
Rám a szívem vigyáz.

Ha majd egyszer te is érzed,
Kell a vágy, a szerelem,
Akkor ne mondd azt, hogy nem volt sehol,
Hisz te hozzám tartozol!

Már elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert fel kellett ébrednem, mégis elhagytál.

Megérint egy emlék, újra lelkemhez ér,
Hol a fájdalmam hagytam,
Most is ott ég benn a láng,
Rám a szívem vigyáz!

A szívem vigyáz,
A szívem vigyáz,

Hol a fájdalmam hagytam, most is ott ég benn a láng.

Rám a szívem vigyáz.

Rám a szívem vigyáz.

Rám a szívem vigyáz.

Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk.
Mondd miért jöttünk össze,
Ha nincs mit mondanunk?
Miért nézed az órát,
Tudom, hogy menni kell.
Túl egyszerű volna,
Nem így nem engedlek el.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége.
Ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte.
Utána már, ha úgy muszáj, külön megyünk,
De az utolsó tánc még jár nekünk.

Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
De már ilyen csodák úgy sincsenek.
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
Tényekkel vitázni nem lehet.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se!
Nem érdekel, kié leszel, mi lesz velem,
De az utolsó tánc még jár nekem.

Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
De már ilyen csodák úgy sincsenek.
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
Tényekkel vitázni nem lehet.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se!
Nem érdekel, kié leszel, mi lesz velem,
De az utolsó tánc még jár nekem,még jár nekem,
Még jár nekem.

Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam?
Kopott cipők, ruhák az ágyon.
Ha egyszer elmegyek, majd megkérditek, miért mentél el?

Sietve indulok, de itt hagyom az álmom,
Hitem, dalom, és minden vágyam.
Lehet, hogy érzem majd a hiányotok, de vissza ne várjatok!

Ölel a végtelen, így szabad leszek végleg,
Mint a hegyek, a tenger, a lélek.
Gondolni titokban majd rátok fogok, de vissza ne várjatok!

Ne szólj hozzám, semmit sem felelek, többé nem maradok!
Ne faggass engem, a múlt nem érdekel, engem ne várjatok!

[...]